Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) május elsejei nyilatkozata

Eredményeink, amiket a dolgozók generációi kiharcoltak, s melyeket május elsején ünneplünk, folyamtos és rendszerszerű támadásoknak vannak kitéve. A globális gazdaság szabályait erős multinacionálos vállalatok, és egy maroknyi irdatlanul gazdag ember írják. A kormányok visszavonulóban vannak, miközben a rendkívül gazdagokkal cinkosságot vállalnak, nem teljesítve azt a kötelességüket, hogy mindenki számára biztosítsák a tisztes foglalkoztatás lehetőségét és véget vessenek a szegénységnek. A nacionalizmus és az idegengyűlölet erodálja a szolidaritást, akkor, amikor a világ az elmúlt 70 év legnagyobb menekültválságával néz szembe, megfosztva őket méltóságuktól és az egyenlő bánásmódtól.

Nők és férfaik tízmilliói vergődnek a modern rabszolgaság csapdájában, s még többen vannak azok, akik a globális beszállítói hálózatok láthatatlan munkaerejét adják, megfosztván a szakszervezet alapítás jogától, vagy attól, hogy legalább a létminimumohoz szükséges összeget megkeressék – mindezt gyakran veszélyes és megalázó munkakörülmények között. A világ munkaerejének 40%-a az informális gazdaságban ragadt, jogok nélkül, napról-napra élve. A megszorítás mérgező dogmája, ami a gazdagok 1%-hoz még több javat juttatni hívatott, leginkább a nőket súlytja és napjaink nagy kihívásai közepette lehetetlenné tesz bármiféle fejlődést.

Több, mit egy milliárdan vannak azok, akik erőszaknak és bizonytalanságnak vannak kitéve és százezrek élnek a fegyveres konfliktusok tűzvonalában, vagy ahol a háború mindennapi közelségben van. Nincs béke emberi jogok nélkül - a fejlődés és a béke alapját csak az emberi jogok garantálása adja, a dolgozó emberek alapvető jogainak gyakorlásával együtt.

A gazdasági rendszer megrogyott, újra kell írni a szabályokat, a sokakkal, sokakért, s nem a kevesekért.

„Az emberek 78%-a elszámoltatná a vállalatokat a beszállítóikat illetően;
az emberek 79%-a tartja a minimálbért elégtelennek a tisztességes élethez”
(ITUC Globális felmérés)

Az emberek mindenütt visszavágnak, szakszervezetbe szerveződve az erőszakos megfélemlítés ellen kampányolva a tisztes munkáért, és a sztrájkjog hiányában is sztrájba lépve. Kelet-ázsia gyáraiban, Közép-Amerika ültetvényein, az afrikai városokban, ahogy világszerte a dolgozó emebrek fellépnek a vállalati kegyetlenkedések ellen, követelve a szakszervezethez, a kollektív alkuhoz és szociális védelemhez való jogukat, a biztos és biztonságos munkahelyeket. A női dolgozók felszólítanak: „Számoljatok velünk is!” - a munkahelyi egyenlőség érdekében, a gondozói ágazatba való beruházásokért, a nemek közötti béregyenlőtlenség felszámolásáért, és az őket megillető, vezetői helyekért a szakszervezetekben.

Május elseje 130 éve a szolidaritás ünnepe, amikor megemlékezünk azokról is, akik oly sok áldozatot hoztak a társadalmi igazságosság ügyéért. 2017 május elseje megint egy olyan nap, amikor meg kell mutatnunk az elnyomás ellen fellépő dolgozók erejét és határozottságát, szolidaritásunkat demonstrálva otthon és a határokon túl, tovább folytatva a jobb világ építését.  

Új kihívásokkal kerülünk szembe, a technológiai változások átalakítják a munka világát. A széndioxid kibocsájtás egyre inkább fenyegeti és rombolja a környezetet, miközben a populizmus és a szélsőjobb dogmák mindinkább a fősodorba kerülnek. Felszólítjuk a kormányokat, hogy lépjenek fel a hatalom irányítását kézben tartó elit megfélemlítő fenyegetéseivel szemben, és álljanak a dolgozó emberek oldalára. Megerősítjük, hogy szolidárisak vagyunk mindenkivel, aki elnyomás, szegénység és kizsákmányolás áldozata, és soha nem lépünk vissza a mindenkinek járó prosperitás, egyenlőség és máltóság ügye mellől.